Aurélien Sauvageot (1897-1988)
Franciaországban alig, Magyarországon főként mint nyelvészt, szótárszerkesztőt ismerik. Kevesen tudják róla, hogy igazi polihisztor volt: irodalmár, történész, filozófus és filológus, fordító és költő. De elsősorban rendkívüli személyiség, aki meg akarta ismerni és érteni a magyar kultúrát. Egy kultúra nem csupán szellemi, hanem emberi is, és megérteni csak akkor lehet, ha érzelmi indítékaival ugyanúgy megpróbálunk azonosulni, mint gondolataival. Ez az, amit megkíséreltem írta emlékiratában.
Az École normale supérieure-ben szerzett tanári diplomát. 27 évesen érkezett Budapestre, ahol 1923-1931 között az École normale supérieure mintájára létrehozott Eötvös József Collegiumban tanított francia nyelvet és irodalmat. Itt a tanítás mellett finnugor tárgyú disszertációján is dolgozott, amelyet Párizsban védett meg 1929-ben. Tudatosan és módszeresen tanult magyarul, baráti köréhez tartozott Kodály Zoltántól Gombocz Zoltánig és a Nyugat íróiig Magyarország szellemi elitje. Balassa József és Benedek Marcell segítségével még magyarországi tartózkodása idején fogott az első francia-magyar, magyar-francia nagyszótár szerkesztésének hatalmas munkájába, amelyet aztán 1932-től kezdődően adtak ki Budapesten.
1931-ben visszatért Franciaországba, a párizsi École nationale des Langues orientales finnugor tanszékének tanára lett, 1931. november 9-én ott tartotta első magyaróráját. Nevéhez fűződik Franciaországban a finnugrisztika tudományának megalapozása és a hungarológia művelése.
1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem ünnepi közgyűlésen díszdoktorrá avatta, 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Halála előtt megírta személyes magyarországi emlékeit Souvenirs de ma vie hongroise címmel. Még ugyanabban az évben megjelent magyar változata, a Magyarországi életutam is (Budapest, Corvina 1988).
F. m.: Francia-magyar és magyar-francia nagy kéziszótár 1-2 (Balassa József és Benedek Marcell közreműködésével, Bp., 1932, 1937, 1942, 1943); Découverte de la Hongrie (Paris, 1937); Esquisse de la langue hongroise (Paris, 1961); Premier livre de hongrois (Paris, 1965); Édification de la langue hongroise (Paris, 1971); Souvenirs de ma vie hongroise. Magyar fordítása: Magyarországi életutam (ford. Várady-Brenner Mária, Bajomi Lázár Endre előszavával, Bp., 1988).
Irod.: Kelemen Jolán: Hommage ŕ Aurélien Sauvageot (Bp.; 1973); Örvös Lajos: Sauvageot professzornál (Új Irás, 1983. 1. sz.); Sőtér István: Aurélien Sauvageot emlékei (Forrás, 1987. 4. sz.); Szávai János: Sauvageot a magasban (Élet és Irod., 1989. 13. sz.); Dobossy László: Emlék Sauvageot-ról (Nagyvilág, 1989. 5. sz.); Szathmári István: Aurélien Sauvageot-ra emlékezünk (Magy. Nyelv, 1989. 4. sz.); Herman József: Aurélien Sauvageot (Magyar Tudomány, 1989. 7-8. sz.).
