Életrajz

Aurélien Sauvageot (1897-1988)

Franciaországban alig, Magyarországon főként mint nyelvészt, szótárszerkesztőt ismerik. Kevesen tudják róla, hogy igazi polihisztor volt: irodalmár, történész, filozófus és filológus, fordító és költő. De elsősorban rendkívüli személyiség, aki meg akarta ismerni és érteni a magyar kultúrát. „Egy kultúra nem csupán szellemi, hanem emberi is, és megérteni csak akkor lehet, ha érzelmi indítékaival ugyanúgy megpróbálunk azonosulni, mint gondolataival. Ez az, amit megkíséreltem” – írta emlékiratában.

Az École normale supérieure-ben szerzett tanári diplomát. 27 évesen érkezett Budapestre, ahol 1923-1931 között az École normale supérieure mintájára létrehozott Eötvös József Collegiumban tanított francia nyelvet és irodalmat. Itt a tanítás mellett finnugor tárgyú disszertációján is dolgozott, amelyet Párizsban védett meg 1929-ben. Tudatosan és módszeresen tanult magyarul, baráti köréhez tartozott Kodály Zoltántól Gombocz Zoltánig és a Nyugat íróiig Magyarország szellemi elitje. Balassa József és Benedek Marcell segítségével még magyarországi tartózkodása idején fogott az első francia-magyar, magyar-francia nagyszótár szerkesztésének hatalmas munkájába, amelyet aztán 1932-től kezdődően adtak ki Budapesten.

​1931-ben visszatért Franciaországba, a párizsi École nationale des Langues orientales finnugor tanszékének tanára lett, 1931. november 9-én ott tartotta első magyaróráját. Nevéhez fűződik Franciaországban a finnugrisztika tudományának megalapozása és a hungarológia művelése.
1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem ünnepi közgyűlésen díszdoktorrá avatta, 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Halála előtt megírta személyes magyarországi emlékeit Souvenirs de ma vie hongroise címmel. Még ugyanabban az évben megjelent magyar változata, a Magyarországi életutam is (Budapest, Corvina 1988).

F. m.: Francia-magyar és magyar-francia nagy kéziszótár 1-2 (Balassa József és Benedek Marcell közreműködésével, Bp., 1932, 1937, 1942, 1943); Découverte de la Hongrie (Paris, 1937); Esquisse de la langue hongroise (Paris, 1961); Premier livre de hongrois (Paris, 1965); Édification de la langue hongroise (Paris, 1971); Souvenirs de ma vie hongroise. Magyar fordítása: Magyarországi életutam (ford. Várady-Brenner Mária, Bajomi Lázár Endre előszavával, Bp., 1988).

Irod.: Kelemen Jolán: Hommage ŕ Aurélien Sauvageot (Bp.; 1973); Örvös Lajos: Sauvageot professzornál (Új Irás, 1983. 1. sz.); Sőtér István: Aurélien Sauvageot emlékei (Forrás, 1987. 4. sz.); Szávai János: Sauvageot a magasban (Élet és Irod., 1989. 13. sz.); Dobossy László: Emlék Sauvageot-ról (Nagyvilág, 1989. 5. sz.); Szathmári István: Aurélien Sauvageot-ra emlékezünk (Magy. Nyelv, 1989. 4. sz.); Herman József: Aurélien Sauvageot (Magyar Tudomány, 1989. 7-8. sz.).